A nagymamáknak mindig igaza van, felfelé kell nézni.
Vonatkoztassunk el a helyes testtartástól és lássuk csak, mi történik, ha felfelé nézünk. Többek között február elején láthattuk azt az üstököst, amelyet utoljára a neandervölgyi-ember láthatott. A zöldes fényű égitest 50 ezer év alatt kerüli meg a Napot és ezért, ha kihagyták az élményt, akkor már soha többet nem láthatják.Március elején pedig a Jupiter és a Vénusz randevúztak, a két bolygó együttállása ragyogta be az égboltot.
Na, de ugorjunk vissza az időben. 1931. március 29-én legalább harmincezer ember nézett felfelé, amikor valami igen furcsa és szokatlan dolog tűnt fel Budapest felett. Ha akkoriban téma lett volna, akkor az ufó hívők szent áhítattal rohantak volna a csepeli reptérre, meglátván az égen közeledő szivar alakú repülő tárgyat.
„Oly szörnyű, szédítő nagy s amellett oly lenge, szinte áttetsző… Egyszerre végtelenül kicsinek s amellett mégis nehéznek és földhöztapadtnak érzed magad… Mintha mesebeli lilában derengő akvárium fenekén pihegnél, nyúlós, keservesen vonszolódó tengeri csiga, s egyszerre elsuhanna feletted a legenda Leviathanja… Verne Narvalja vagy nem tudom, mi, suhanva, lengén és könnyedén… Mars-beli álom, úgy, ahogy Wells elképzelte” ( Karinthy Frigyes)
Gondolom kitalálták, hogy a Graf Zeppelin léghajó érkezett Budapest fölé. A csepeli reptéren landolt, bár a rendkívül viharos időjárás, az orkánszerű szél megnehezítette ezt, de végül sikerült a földön is megcsodálni a Zeppelint.
És, hogy a Zeppelin utasai miként látták az eseményt? Karinthy is a léghajón utazott és így írt erről:
„Mindenki az ablakhoz tódul. Már látni Csepelt, zöld hátú kígyó tekereg a közepén, a katonák, akik ki vannak rendelve számunkra… Nagy ívben keringünk, fúj a szél, alkalmas légréteget keresünk… Egy percre leáll mind a négy motor, állunk, mint a cövek, a levegőben. – Ni, mennyi autó… És hogy állnak sorba, az emberek, végig az utakon… Egy egész város, megdermedve bámulatában, mint Csipkerózsa vára… Ilyen feltűnést keltünk. (…) S mielőtt méltósággal megindulok az elém tartott lépcsőn lefelé, egy pillantással elbúcsúzom a barátságos kis szalontól, amiben csak tíz órát töltöttem, de úgy rémlik, tíz ezredév történeténél nem kevésbé tanulságosat”.
Lehet, hogy a Nagymamám is ott volt? Lehet, hogy nem is a testtartásom miatt mondta, hogy „nézz felfelé?” Mindegy már, a nagymamák tanácsait érdemes megfogadni.
Ha Önök mégis lefelé néznek, de csak azért, hogy a Zeppelin órájukra pillantsanak, gondoljanak néha arra is, hogy a Zeppelin „Még a mai napig magával viszi a szellemünket azokba a magasságokba, ahol kinyithatja szárnyait.” (Hugo Eckner kapitány)